Mesénk felkerült a szervező honlapjára és elindult a közönségszavazás is.
A honlap elérhetősége: https://www.feherliliomnepfo.hu/mese

A szavazás 2025.03.24 – 2025.04.21. között zajlik, és egy IP-címről legfeljebb 5 szavazat adható le, 5 különböző mesére.

Kérjük, buzdítsák barátaikat, ismerőseiket, hogy OLVASSÁK EL a történetet és SZAVAZZANAK a vonyarcvashegyi mesére!

A VONYARCVASHEGYI KIRÁLYSÁG

Élt egyszer a Balaton nyugati szegletében egy öreg király. Pompázatos palotája ott díszelgett a vonyarci hegy oldalában. Volt ennek a királynak egy meseszép leánya, akit a széltől is óvott. Úgy rejtegette, hogy senkit nem engedett be a kastélyba, a lányát pedig soha nem eresztette ki nappal, csakis az éjszaka leple alatt hagyhatta el otthonát. A leányt így nem láthatta senki, csak csodaszép hangját hallották, mert ő bánatában minden hajnalban ott énekelt a palota tornyában.

A királylány híre eljutott a szomszédos vashegyi királyságba is, ahol az ifjú herceg elhatározta, hogy ő addig nem nyugszik, amíg meg nem láthatja a gyönyörű hangú leányt. A balatoni visszhangban felerősödő éneket követve egészen a Szent Mihály-hegyig jutott, ahol egy bölcs remetével találkozott. A remete megígérte, hogy segít neki bejutni a palotába, ha bebizonyítja tisztességét és jó szándékát:

- Menj le a Balaton partjára, találsz ott egy öreg halászt, segíts neki kihúzni a hálóját! - kérte a remete. A herceg lement a partra, meg is találta a halászt, és segített neki a partra húzni a hálót. Cserébe kapott tőle egy fehér kutyát és egy sípot.

Másodjára a remete azt mondta a hercegnek:

- Menj fel a szőlőhegyre, találsz ott egy öreg szőlősgazdát, segíts neki kihordani a szőlővesszőket! A herceg a hegyen megtalálta a gazdát, és segített kihordani a vesszőket úgy, ahogy a remete meghagyta neki. Tőle egy vörös kutyát és egy kereplőt kapott.

Harmadjára a remete azt kérte a hercegtől:

- Menj be az erdőbe, találsz ott egy öreg favágót, segíts neki összevágni a fáját! A herceg bement az erdőbe és segített a favágónak is. Egy barna kutya és egy ostor lett a jutalma.

Mivel kiállta a próbákat, a remete végül így szólt:

- Jó cselekedeteidért cserébe elárulom, úgy juthatsz be a palotába, ha pásztornak öltözöl, mert a király éppen juhászt keres hatalmas nyájához. Az ifjú így is tett. Három kutyájával együtt be is engedték a kastélyba, és amikor a torony ablakában éneklő királyleány tekintete találkozott a hercegével, rögtön egymásba szerettek. Feltűnt ez a királynak is, és megbízta hadnagyát, hogy tartsa szemmel a szerelmeseket.

A herceg immár pásztorként vigyázta a király háromszáz birkáját, de nem tudta elfeledni szerelmét, ezért ismét segítséget kért a remetétől. Ő azt tanácsolta, hogy minden teliholdkor itasson meg egy-egy kutyát a környék forrásaiból, és várjon türelemmel. A királylánynak pedig megüzente a balatoni visszhanggal, hogy holdtöltekor álljon ki a palota elé és várjon ott addig, amíg egy szelíd állat megjelenik. Az első teliholdkor a fehér kutya ivott a Balaton vizéből, majd hattyúvá változott, elrepült a palotához, és az éj leple alatt elvezette a leányt a herceghez. A második alkalommal a vörös kutya a Fűz kútból ivott, és rókává változva segítette a szerelmesek találkozását a szőlőhegyen. Végül a barna kutya a Szent Miklós-forrás vizétől szarvassá változva vezette el a királylányt a vonyarci erdőben megbújó herceghez.

A hadnagy kileste és jelentette a királynak a titkos találkozásokat, aki éktelen haragra gerjedt. Katonáinak megparancsolta, hogy a nyájat kergessék szét, így a juhász nem tud majd elszámolni a birkákkal, és tömlöcbe vethetik. A gonosz tervet meghallva a leány a visszhang segítségével dalban üzente meg szerelmének a rá leselkedő veszélyt, aki a hatalmas nyájat háromfelé osztotta, és minden kutyájára rábízott száz-száz birkát. Meghagyta nekik, hogy őrizzék a juhokat rendületlenül, ha pedig meghallják a hívását, az állatokat azonnal tereljék hozzá.

Jöttek is a katonák és szétkergették a birkákat úgy, ahogy a király parancsolta, a pásztornak öltözött herceget pedig egészen a Szent Mihály-hegyig üldözték.

- Hol vannak az uraság birkái? – kérdezték a katonák.

Az ifjú pásztor erre megfújta a halásztól kapott sípot, és nem telt bele egy perc, jött is a száz birka és a fehér kutya a Balaton-part felől.

- No, de juhász, hol a többi birka?

Erre az ifjú kerepelt egyet a szőlősgazdától kapott kereplővel, és jött is a másik száz birka a vashegyi szőlők felől a vörös kutyával.

- Jól van fiú, de hol van a maradék száz birka?

A legény erre pattintott egyet a favágótól kapott ostorral, és a harmadik nyáj is megérkezett rögvest a vonyarci erdő felől. Megszámolták és láss csodát, a barna kutya is száz birkával tért vissza. Mivel mind a háromszáz birka megkerült, a katonák nem tudták a pásztort tömlöcbe vetni, így visszatértek a palotába. A juhász megüzente a királynak, hogy felmond a szolgálatból, és maga viszi vissza a birkáit. Másnap reggel magára öltötte hercegi ruháját, s úgy terelte vissza a nyájat a palotához. Nagy volt a meglepetés, amikor meglátták a juhászt hercegi ruhában, koronával a fején, karddal az oldalán. Az öreg király nagyon meglepődött, és haragját feledve rögtön áldását adta a házasságra, szégyenében pedig odaadta minden birtokát és az összes vagyonát az ifjú párnak.

Így született meg a két fiatal szerelméből és a két szomszédos királyság egyesüléséből a Balaton egyik legragyogóbb ékköve, Vonyarcvashegy.